Magyarországon a Műegyetemen, az Egyesült Államokban pedig az UCLA-n végeztem tanulmányokat. Az egyetemen – a kötelezőkön kívül – igyekeztem minél több urbanisztikával és szociológiával foglalkozó tantárgyat teljesíteni. Érdeklődésem azóta is városi populáció motivációira, a szervezetek és egyének felelős és tudatos viselkedésére, és a fenntartható fejlődés gyakorlati megvalósítására fókuszál.
Dolgoztam már vállalati etikával és társadalmi felelősségvállalással foglalkozó tanácsadó cégnél, egy online magazinnál szerkesztőként, valamint az Európai Parlamentben is. Foglalkoztam már rendezvényszervezéssel, pályázatok projektmenedzsmentjével. Többek között az Ötkert szórakozóhely felelős és fenntartható működését megalapozó Zöldkert program egyik ötletgazdája voltam.
Úgy gondolom ahhoz, hogy megtaláljuk az utunkat, előtte sok területen kell kipróbálni magunkat, más-más emberek és helyzetek között formálni a világképünket. Ezért nagyon hálás vagyok, hogy ennyi területen szerezhettem már tapasztalatot, aminek pedig az extra hozzáadott értéke az a rengeteg nagyszerű ember, akiket mindezek sokán megismerhettem.
Fontos, hogy az embernek legyen egy mentora, sőt, ha lehetősége van, akár több is. Nekem jelenleg öt van. A tapasztalat drága kincs, meg kell becsülni, ha valaki megosztja velünk.
Hol és melyik szervezetnél töltötted a hazai és/vagy nemzetközi placementedet? Milyen projekten dolgoztál?
Itthon az Energrade Kft.nél, egy energetikával, energiamenedzsmenttel foglalkozó IT cégnél töltöttem a placementet, ahol egy átfogó smart city tanulmányt készítettem, többek között feldolgozva a Smart City ISO szabványát. Egy nagyon energikus, talpraesett csapat, tele kiváló szakemberrel, ahol kimondott cél, hogy a munkatársak ne csak egy adott területhez értsenek és ragaszkodjanak, hanem igenis vegyék fel néha az építész, energetikus, közgazdász szemüveget, és nézzék meg úgy is a teljes képet. Számomra ez egy nagyon szimpatikus és ésszerű vezetői döntés. Szerencsére a jó szakmai kapcsolat azóta is megmaradt, és annak is kifejezetten örülök, hogy az általuk befektetett munka és erőforrások megtérülni látszanak, így csak további sikereket tudok nekik kívánni.
A nemzetközi elhelyezés során Bolognában volt lehetőségem egy nagyszerű csapattal együttdolgozni Olaszország egyik legnagyobb GIS vállalatánál, a Sinergis srl-nél. Számukra a már folyamatban lévő EU-s projektjük, a SUNSHINE Project (Smart UrbaNServIces for Higher eNergy Efficiency) kapcsán dolgoztam az üzleti modellen, valamint a régióban és az Unióban fellelhető potenciális versenytársakat kutattam fel. Az olasz munkamorált negatívan véleményező sztereotípiákkal nem találkoztam, sőt, igen hatékonyan lehetett együttműködni velük. Több gyakorlati feladatunk, terepi munkánk is volt, többször kellett Ferrárába utaznunk, ugyanis az egyik konzorciumi partner a Ferrarai Egyetem volt.
Mit tanultál, mit hozol haza a program után? Hogyan hasznosítod a tapasztalatokat a munkád során?
A programot átölelő csoportfeladat volt emberileg a legérdekesebb számomra. Mivel ezzel az egész program alatt foglalkoztunk, így elég sok időnk volt megismerni egymást. Négy teljesen különböző ember folyamatos, összehangolt munkájára volt szükség határidőkkel és leszállítandó feladatokkal. Mint már említettem, szeretem a sokszínűséget és kihívás számomra a különböző véleményeket, nézőpontokat közelíteni egy közös nevező érdekében.
Visszatérésem óta az IBM Magyarországi Kft-nél dolgozom project managerként, ahol mindezekkel a helyzetekkel napi szinten találkozom. Az IBM-ről sokaknak még mindig csak a „vas” jut eszükbe, pedig a több mint 100 éves vállalat jóval több ennél. A tanultakat kamatoztathatom egyrészt emberileg, mivel project managerként az egyik alapfeladatom az összes érdekelt fél elégedettségi szintjének az optimalizálása. Másrészt szakmailag, mivel a Szolgáltatási Üzletágban dolgozom, ahol a technikai szakemberek IBM Software megoldások segítségével nagyvállalatok számára biztosítanak optimalizált működést többek között eszközgazdálkodás, munkairányítás, készletkezelés és létesítménykezelés területén. Hogy mégis hogyan kapcsolódik mindez a fenntarthatósághoz és a „low-carbon-economy” modellhez? Mi ez, ha nem a fenntarthatóság alapja, hogy a több ezreket, százezreket kiszolgáló vállalatok számára biztosítunk például hatékony üzemmenetet vagy akár optimalizált épületenergetikát? Így minden, amit tanultam energetikáról, GIS-ről, hatékony épületmenedzsmentről, mind-mind hasznosulhat. Természetesen a sok kicsi sokra megy mondásban is látok rációt, sőt! De azt a trendet, hogy a világ CO2 kibocsátásának több, mint 40%-át az épületek adják, azt úgy érzem elsősorban a nagyvállalatok döntéshozói és épületfelügyelettel foglalkozó szakemberek oldaláról kell megközelíteni annak érdekében, hogy valós változás következhessen be.
Mit adott neked a program?
A program egy nagyon érdekes életszakaszomon keresztül kísért el, egészségügyi okokból nem is volt biztos, hogy be tudom fejezni. Ezért elsősorban azt mondanám, hogy kitartást. Szerettem volna teljesíteni a programot, szerettem volna kijutni Bolognába, és nagyon szerettem volna meggyógyulni. A kitartásomnak és a rengeteg bíztatásnak köszönhetően, amit mind a környezetemtől, mind a PIP csapattól kaptam, mindez sikerült. A tavalyi évemet egy csodálatos keretbe foglalta áprilistól novemberig, rengeteg tanulással és tanulsággal, lehetőséggel, és nagyszerű új emberi kapcsolatokkal. Hálás vagyok nekik, hálás vagyok értük.
Miért ajánlanád a programot?
A program ezért is nagyszerű lehetőség, hogy olyan szakértők, akik régóta egy adott szakterületen dolgoznak, kiszakadhatnak egy időre és megismerhetnek egy másik szervezeti működést. Ezáltal szélesítve látókörüket, bővítve tudástárukat kinyílhatnak számukra olyan ajtók, amiknek korábban a létezéséről sem tudtak.