Gyetvai Gabriella vagyok, geológusként és kiegészítő képzésben mérnök-közgazdászént végeztem jó pár évvel ezelőtt, jelenleg pedig egy környezetvédelmi tanácsadó cégnél dolgozom, mint vezető tanácsadó. Az utóbbi években számtalan pályázati dokumentáció és stratégiai terv írásában és ennél lényegesen több pályázat értékelésében vettem részt hulladékos, kármentesítéses, ivóvizes, szennyvizes, árvízi fejlesztéssel kapcsolatos és egyéb környezetvédelmi témában.
Az agglomerációban lakom a 9 éves fiammal, onnan járok be minden nap Budapestre, szeretek futni és több vicces futóversenyen is részt vettem az utóbbi években, sőt van két macskám is.
A hazai projekted során tananyagot fejlesztettél a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékén. Mi a könnyebb, csinálni, vagy tanítani?
Egyelőre ezt még nem tudom megmondani, nem volt lehetőségem kipróbálni a tanítást. Viszont megtetszett a téma és az oktatás is izgalmasnak tűnik azután, hogy a BME-n eltöltött egy hónap alatt egy apró részébe beleláttam. Érdekes tapasztalat volt, hogy ugyanazt a szakmai témát – a kármentesítést – egészen másképp látjuk mindannyian, akik foglalkozunk vele, mivel más szakmai szeletében dolgozunk. A BME-n töltött egy hónap után felmerült, hogy talán érdemes lenne továbbadni a tudásomat olyanoknak, akiknek új ez a szakterület, vagy csak egészen más szempontból közelítik meg. Ahhoz, hogy mindezt kipróbáljam indítottam egy oldalt, ahova a terveim szerint feltöltöm majd az elkészített bemutatóim anyagát. Ennek első darabja a kármentesítésről szól, aminek a PiP program alatt készített szakmai dokumentációs anyag az alapja. Most még nagyon gyerekcipőben jár az oldal, remélem lesz időm gondozni, ide kattintva nézhetitek meg, hogy meddig jutottam: projectpets.blogspot.com
Miről szólt a nemzetközi projekted a német Science-Park GmbH-nál?
A Science-Park GmbH Kasselben egy egyetem melletti tudományos intézet, főleg projektekre szerveződött irodákkal és feladatokkal. A kiutazás előtt többször is leveleztünk a fogadó szervezet képviselőjével, Stefan Roetzellel és azt terveztük, hogy egy bányászati témájú projektjükben dolgozom majd közösen egy másik magyar program résztvevővel, Némethy Attilával. A felajánlott feladat ehhez a viszonylag új projektjükhöz kapcsolódott, ami a német partnernél is formálódott még a kiutazás szervezésének idején. Kasselben kiderült, hogy a projekt dokumentumai és adatai csak németül érhetők el, amit nem beszélek, így már a Science-Parkban voltunk, amikor átterveztük a feladatot. Az új terv szerint az eredeti bányászati projekthez szerettünk volna egy kisebb, részben független alprojektet készíteni magyar adatokkal. Az adatgyűjtés alatt szembesültünk azzal, hogy a tervezett magyar adatos alprojekt nem megvalósítható, mivel nincsenek hozzá megfelelő hazai adatok. Itt újra témát váltottunk, amit Stefannal közösen gondoltunk végig. Folyamatos segítséget kaptunk a tervezésben, figyelembe véve, hogy nekik mi lenne hasznos és mihez tudna tanácsokat és módszertanokat adni a következőkben. Az új – és már végleges – projektben a magyar zagytározókat vizsgáltuk meg (bányászathoz kapcsolódóan kialakítottakat és technológiai folyamathoz kötötteket egyaránt), adatokat gyűjtöttünk, egyszerűsített kockázatelemzéseket csináltunk, azok eredményeit hasonlítottuk össze, rugalmasságot számoltunk, életútelemzést terveztünk. Zárásként egy előadásban és egy dokumentációban mutattuk be az elvégzett munkát és az eredményeinket.
Határozottan jó volt, hogy a feladattervezés és annak a kidolgozása is iteratív volt és nem ragaszkodott senki foggal-körömmel az eredeti tervekhez, mikor kiderült, hogy abban nem lehet elfogadható eredményeket elérni. Hasznos és izgalmas tapasztalat volt, hogy egy folyamatos közös munka eredménye lett a végleges projekt tele ötletekkel, a szükséges kompromisszumokkal és szakmai vitákkal. Néhány új ötlettel a zsebemben jöttem haza.
Kilencéves fiad veled tartott Németországba. Volt néhány álmatlan éjszakád, amíg sikerült ezt elintézni. Megosztod velünk a nehézségeket, a tanulságokat és az örömteli tapasztalatokat?
Még az indulás előtti utolsó pillanatban sem reménykedtem, hogy sikerül. Egyszerre rettegve és bizakodva indultunk el, hogy valami csak lesz. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy Kasselből többen is segítettek és rendkívül hálás vagyok mindenkinek. A fiammal együtt elképesztően izgultunk, mert új iskolába ment egy új országban és németül csak köszönni tudott magabiztosan. Szerencsénkre egy integráló iskolába került, ahová elsősorban nemzetiségi gyerekek jártak és nem ő volt az egyetlen, aki nem beszélt megfelelően németül. Az iskola egyik alapelve szerint a felnőttek teljesen megbíznak a gyerekekben, így a délelőtti tanítások után az ebédidőt és a délutáni elfoglaltságokat a gyerekek maguk osztják be, amikor bárhova és bármikor mehetnek az iskola épületén belül. Ez a rendszer egyszerre volt meglepő és izgalmas a fiamnak, talán ennek a hiányát sajnálja a legjobban a magyar iskolából. Az osztályfőnök ugyan nem beszélt jól angolul, de ez sem akadályozott meg minket abban, hogy percekig beszélgessünk kézzel-lábbal mutogatva. Kedvesek, nyitottak voltak, sőt a fiam már az első héten egy-egy kérdésnél jelentkezett is és megdicsérték a tanárok. Az iskola, amibe járhatott egy hónapig, annyira megtetszett neki, hogy ha választhatott volna, akkor inkább ott marad a suliban. Egy ennyire nyitott iskola után nem volt könnyű visszaállni a magyar rendszerbe, de minden nehézsége mellett teljesen megérte elvinni a 9 évest, hogy lásson világot, nézzen meg egy másik országot, tapasztalja meg mennyire hasznos, ha a magyaron kívül beszél még másik nyelvet is. Utólag úgy gondolom óriási szerencsénk volt, hogy nem ütött be semmi nagyobb gond és azzal is, hogy ebbe az iskolába mehetett.
Mit adott neked a program?
Rengeteg inspiráló emberrel találkoztam, akik elsősorban azért voltak érdekesek, mert másképp élik az életüket, mint ami nekem minden nap természetes. Jó volt beszélgetni Pioneerokkal, akiknek egészen más a szakmai hátterük és ezért másképp is oldanak meg feladatokat; vagy azokkal, akiknek a dolgokhoz való hozzáállása, a megoldási módszereik, lelkesedésük volt nekem egészen új.
Mit javasolnál az idei Pioneeroknak?
Akivel a program során találkoztam, szinte mindenki segítőkész és érdeklődő volt, így hamar rájöttem, hogy felesleges mindent egyedül próbálni megoldani. Szóval, érdemes segítséget kérni, mert nagy valószínűséggel valaki tud majd segíteni; vagy tudja, hogy ki tud segíteni. És persze, ha valakinek lehetősége van egy hónapot eltölteni egy másik országban, az annyi mindent nézzen meg és próbáljon ki, amennyit csak tud. Németországban barátokat szerezni nekünk nem volt könnyű, de élményt rengeteget sikerült. Szóba elegyedtünk mindenkivel, akivel csak lehetett az összes múzeumban, boltban, parkban.